Kipróbáltuk: ETS-T40 és ETD-T60, Enermax hűtők az Ivy Bridge-en

Második áldozatunk doboza ugyan azokat a jegyeket viseli, mint amit az elsőnél is láthattunk. A különbség, hogy itt nem találunk ablakokat, ha meg akarjuk nézni a hűtőt fel kell nyitni a karton fedelét.

A tető alatt rögtön megtaláljuk a bordát, de nem maradhat el a már megszokott bőséges körítés, ahogy a használati utasítás sem. Lemezek, csavarok, hővezetőpaszta, villáskulcs, szinte sok a jóból, Sherlocknak kell lennünk, ha első pillantásra át akarjuk látni mi mire való.

A borda, szemben az előző oldalon látottal vertikális elrendezésű, vagyis a ventilátor nem a lap felé fújja a levegőt. A lammelákat a talppal négy cső köti össze, ezek azonban két irányba hagyják el a talpat, így nyolc úton távozhat a hő a processzortól.

A lemezek kiképzése ennél a bordánál nem tartogat érdekességet. A talp azonban kicsit más, mint az Enermax ETD-T60-TB esetén. Ennél a hűtőnél a csövek közvetlenül a processzor sapkájával érintkeznek. Ez a megoldás a régebbi méréseink alapján jobb eredménnyel kecsegtet, annak ellenére, hogy a hő szétosztása az alsó lemez hiánya miatt sokkal rosszabb.

A talp amúgy, ahogy a csövek is, rézből készültek, az ezüstös bevonat ennél a hűtőnél is a nikkelezés következménye.

A hűtőt a gyáriak több féle ventillátorral szállítják, hozzánk  a LED-es világítást kapott darab érkezett. Az előző oldalon tárgyalt megoldáshoz hasonlóan ez is PWM-es, a fordulatszáma ennek is 800-1800/perc között változhat, a maximális légszállítás azonban „csak” 75,98 köbláb, ráadásul eközben 26 dBA zajt termel. Többször leírtuk már, hogy zárt ház esetén 20 dBA körüli zaj az, ami még a hallhatatlan kategóriába tartozik, a 26 dBA-es érték már kicsit magasnak mondható.

Lássuk ismét a specifikációs táblázatot!